Azt hittem, érdemes - 30Y

Azt hittem érdemes meghalni csak azér’

Hogy egy dalt eljátszak és hogyha a babér

A fejemre kerül vagy a nagyobb a nyakamba

Vagy hogyha még nagyobb hullahoppozgatva

Sétáljak benne végig majd a főúton

Az autók tülkölnek én meg csak hogy tudom

Rossz helyen sétálok de járdán nem férek el

Mer’ az én koszorúm nagy helyet követel

Magának és végül engem vesz úgy körül

Hogy foglya-káplárja is leszek legbelül

Fájó szívemnek csak az a kívánsága

Hogy ezt a vonulást amit én meglássa

Az anyám sóhajtson ez lett az én fiam

Pedig nem hittük ezt amikor boldogan

Otthon ültünk és vártuk már nagyon haza

15 volt és még nem volt soha csaja

Vagy nem tudtunk legalább mi szülők róla

De kirúgták és hogy hazajött azt mondta

Bocs de a lejtőn le annyi már szentesnek

Gimnáziumnak meg szülői terveknek

Aztán most koszorú jó volt az a pofon

Apának mondja ezt anyu de én tudom

Pofonból nem lett még koszorú úgy soha

Pofonból koszorú nem lett még soha.

Azt hittem érdemes meghalni csak ezér’

Hogy egy dalt eljátszak és hogyha belefér

Színpadon halni meg dehogyis csatába

Nem is párnák közt bár mindenhogy hiába

Van ez a szar élet bár szebb is lehetne

Ha nem volna kényszer hogy minden szar este

Eljátszam milyen szar nekem ez az élet

Hogy örülj ha hozzáméred majd a tiédet