hogy a parizert vastagra szelte
és azt be vékony papírba
mi meg az autókba néztük hogy
mennyi van beleírva
akkor a parkolóban
még egyes golfok álltak
és hogyha néha megvertelek
azt mondtad szólsz az apádnak
én meg hogy úgyse ér utol
hívjad mer' akkora a hasa
hogy a fürdőben esténként
a kezével nézi meg hogy
megvan-e még a fasza
én ma már azt sem hiszem el amit
látok a saját szememmel
és hogyha nekem sehogy se megy
akkor legalább te menj el
és hogyha nekem sehogy se megy...
nem nagyon érek többet mint
amennyit kinézel belőlem
de mondok ha valami ordító
igazságot vársz most te tőlem
hímezz szerelmet minden
falvédő aljára
mert aki csak egyszer elereszti
az többet meg nem találja
van úgy hogy nagy bánat
van úgy hogy nagy tréfa
ha nem is mindig ezért
de egész jó volt néha
mint az anyám úgy ölelsz
mint apád úgy becézlek
ugyanolyan térképpel én is
pont ugyanoda érek
ugyanolyan térképpel én is...
odaérek.
--
úgy vetem papírra hogy
nem sarjad semmi belőle
nagy sárga kombájnba ülsz
hogy azzal indulj a mezőre
de mondod ott nem lesz semmi
de mondom ott csak üresség van
legfeljebb néhány éhes kis állat
turkál otthagyott szótagokban
őket meg minek megzavarni
hadd legyen ma szabad szombat
inkább élvezd azt hogy otthon
kombájn vagy és súgd a traktornak
búza vagy pont olyan mint a búza
ami egy évben kétszer terem
egy év alatt élhetsz kettőt
az alkalmasabb vidékeken.
olyan jó most
együtt este
ezer csillaggal
megfestve
az egész égbolt
fényes szeplők
te az vagy és én is [az vagyok]
a sok között mi
ketten egyek
dörgölőzünk
a végtelennek.
és a földnek
fügét mutat
azzal hogy élt egy napot.
