Unom a kerekek reggeli hangját,
unom a városképet.
Unom a falakat, a rohadó buszokat,
Unom, hogy bennük élek.
Unom a szemedet, a szádat, a kezedet,
Unom a jót, unom a szépet.
Unom, hogy itt vagy,
Unom, hogy szombat,
Unom, hogy minden percben félek.
Nem foglak a szavadon, nem lehet.
Szakadékba szórod az életet.
Nem fizethetek meg mindazért,
amit eladtál semmiért.
Mindent a semmiért!
Unom a boromat, a részeg napokat,
unom, ahogyan élek,
Unlak titeket, unom, hogy gyerekek vagytok,
unom, hogy veletek maradok végleg.
Unom, hogy egy semmirekellő leszek,
hogy a családomtól félek.
Unom a Balatont, unom a tengert,
unom az Alföldet, unom a Schengent.
Nem foglak a szavadon, nem lehet.
Szakadékba szórod az életet.
Nem fizethetek meg mindazért,
amit eladtál semmiért.
Nem kapod vissza, mert nem lehet
kötbérre váltott lelkedet.
Majd te is megfizetsz mindazért,
hogy mindent kaptál semmiért.
Mindent kaptál semmiért!
Feloldozást ne remélj,
minden tetted minden kínt megér.
Megátkozlak, száműzlek, kárhozz el,
ne remélj!
Nem foglak a szavadon, nem lehet.
Szakadékba szórod az életet.
Nem fizethetek meg mindazért,
amit eladtál semmiért.
Nem kapod vissza, mert nem lehet
kötbérre váltott lelkedet.
Majd te is megfizetsz mindazért,
hogy mindent kaptál semmiért.
