Tereld el a gondolatot,
Oda ahol nem látszik
Ahol a tudatod mélyén az önpusztítás önfeledten játszik
Semmit nem ér a szó, amit nem szívből kaptam
Nem kell több kérdés, mert választ sem adtam
Te félsz
Látom félsz
Pedig ugyanúgy vágysz,
Ugyanazt kérsz
Hé ember, hova mész?
Mit remélsz?
Csak egy megtakarított létben,
megbabonázott lélekkel élsz
Oh, és ugyanúgy félsz
Távolról sem látod már, hogy mit hoz el a holnap
Egy percig nem hitted, hogy megtalálod
Hogy mitől érzed majd jobbnak
De nekem nem kell a szó, amit nem szívből kaptam
Nem kell több kérdés, mert választ sem adtam
Te félsz
Látom félsz
Pedig ugyanúgy vágysz,
Ugyanazt kérsz
Hé ember, hova mész?
Mit remélsz?
Csak egy megtakarított létben, megbabonázott lélekkel élsz
Oh, és ugyanúgy félsz
Hé ember, hova mész?
Mit remélsz?
Csak egy megtakarított létben, megbabonázott lélekkel élsz
Oh, és ugyanúgy félsz!
Te is ugyanúgy félsz
Te is ugyanúgy félsz
Te is ugyanúgy félsz
Oh, te is ugyanúgy...
Hé ember, hova mész?
Mit remélsz?
Csak egy megtakarított létben, megbabonázott lélekkel élsz
Oh, és ugyanúgy félsz
Hé ember, hova mész?
Mit remélsz?
Csak egy megtakarított létben, megbabonázott lélekkel élsz
Oh, és ugyanúgy félsz
