„Ennyi volt"
- mondom félve,
épp egy életet vágok félbe.
Ettől a köteléktől
holnaputánig szabadulnom kell,
ami csók volt, most füst lett,
a levegőt nem kapom el.
Ebben a testben a kozmosszal harcolok,
ahol csak pillanatoknak tűnnek a századok,
amíg a mutató áll,
körülötted a télből percenként lesz nyár,
itt senkid sincsen, itt senki nem vár!
Sok az adat, sok a jel, és megzavarja a képet,
lehunyom a szemem, de így is elvakít.
Betemet a köd, de ha kitalálok,
majd mutatom az arcomat igazából.
Ha meg nem találom a kijáratot,
csak egy temetetlen halott maradok.
Elég volt,
takarodj félre.
Én csak az életem kérem cserébe.
Ebből a szögből már csak a magam árnyéka vagyok, és maradok,
hogy újra lássak, megér minden áldozatot.
Itt, ebben a testben kettőnkkel harcolok,
amíg kinn osztódással szaporodnak a démonok.
Amíg a mutató áll,
körülötted a télből percenként lesz nyár,
Itt senkid sincsen, itt senki nem vár
Sok az adat, sok a jel, és megzavarja a képet,
lehunyom a szemem, de így is elvakít.
Betemet a köd, de ha kitalálok,
majd mutatom az arcomat igazából.
Ha meg nem találom a kijáratot,
csak egy temetetlen halott maradok.
Betemet a köd, de ha kitalálok,
majd mutatom az arcomat igazából.
Ha meg nem találom a kijáratot,
csak egy temetetlen halott maradok.
