A rendszer visszasír majd még,
Itt nincs meg mindaz amire vágytam,
Lassan szertefoszlik a kép,
De könnyes szemmel kap utánam.
Akkor már szenved s szája habzik,
Csak nyáron éber, mert télen alszik.
Mikor már senki nem nagy szám,
De neki szüksége lesz rám.
Hiú ábránd, hiú ábránd,
Rossz álmok gyötörnek minden éjjel, (minden éjjel)
A falon karmolom a tapétát,
Csak reggelre ütöm a falat széjjel,
Életem utolsó martalékát.
Hiú ábránd, hiú ábránd.
Éjszakánként tisztán látom,
Biztosan nem hallucinálom,
Hogy valaki hallja az ordítást,
Kétségbeesetteknek szavát.
Talán rossztól való féltés,
Talán egy szó, talán egy érzés,
Elég hogy érezhessem az élet napsugarát.
Hiú ábránd,
a rendszer visszasír majd még,
Hiú ábránd,
itt nincs meg mindaz, amire vágytam,
Hiú ábránd,
lassan szertefoszlik a kép,
Hiú ábránd,
de könnyes szemmel kap utánam, hiú ábránd.
