Nézd ezt a képet, mivé lett?
Valaki begyújtotta és elégett.
Ózonlyukból mosolyogva süt a Nap le ránk!
Eltűnik lassan minden zöld övezet,
A rák meg megeszi a testedet,
Mert az egyik a másik nélkül nem megy - visszavág.
Ilyenkor bezzeg, gondba vagy a szavakkal,
Inkább csendben úszol a halakkal,
Víz tetején széttárt kezekkel,
Nehéz fémtől felakadt szemekkel,
Egy nemzedék ami nyomot hagy,
Fuldokolnál de már halott vagy!
Nincs harag,
Csak lebegünk diszkréten, mint egy óriási szardarab!
Ki menti meg majd ezt a Földet, mielőtt sivatag lesz a táj?
Attól ki büntetlenül ölhet, aki miatt lángol az óceán.
Gyermeked, férjed, feleséged ezt a velejéig rohadt emberiséget,
Gondolkozz hanyatt dőlve és lélegezd be a döghús illatát!
Azt hiszed az ember lesz az utolsó faj,
Fogja és csak egyszerűen kihal?
Kinek pénze van úgyis utoljára marad!
Tégy úgy, mintha nem lenne semmi baj,
Mint aki nem lát semmit, nem is hall.
Nincs harag,
Csak lebegünk diszkréten, mint egy óriási szardarab!
Ki menti meg majd ezt a Földet, mielőtt sivatag lesz a táj?
Attól ki büntetlenül ölhet, aki miatt lángol az óceán.
Gyermeked, férjed, feleséged ezt a velejéig rohadt emberiséget,
Gondolkozz hanyatt dőlve és lélegezd be a döghús illatát!
Nemsoká eljön a perc, mikor bolygónk légzése leáll,
És az ember emigrál,
Feltéve, ha addig feltalál valamit, bármit,
Amivel elkerüljük a halált,
Álljunk meg, lassítsunk a harmadik évezred hajnalán!
