10. Északon, délen…
1) Itt a két emberevő eleven repfater,
Szövegünk nem panel, sok itt a rephaver.
Közös a bicikli, amit mindenki teker,
Rengeteg aktív MC, tele tervekkel.
Ez a hip hop krémje, az aranycsapat.
A kezeket fel! Elő a mancsokat!
Kiváló hazai árú, ne legyen vita köztünk:
ők kiállnak mellénk és mi kiállunk értük.
Körbejár a mikrofon, ne köpjed tele!
Mindenki markoljon a nyelére, nyolc sort lökhet bele.
De ne legyen illetlen,
nincs közöttünk illetéktelen.
Én a hivatali megfogalmazást is
rímmel spékelem.
S ha kérhetem, intsünk már a depinek sziát!
Ma csak a stroboszkóptól
kaphatsz epilepsziát.
Az egó-rap túl piti, ahhoz nem kell tartalom,
Így én következetesen még a nevem
is elhallgatom.
Én nem bemutatkozni jöttem most,
Mondjam a nevem, vagy már ismersz?
Mindegy, hogy utálsz vagy tisztelsz.
Mert én is magamért küzdök, ezzel mégis együtt a másikért.
Törjük az utat a régiek az újnak, most új szelek fújnak,
Pedig én már ’96-ban a Rap Jam-en is tagja voltam a HátShow Sor-nak.
Léptem a szinteket. AC egy písz neked!
Én nem felejtem honnan kezdtem,
mindenért tisztelet!
Refr.: Északon-délen, keleten-nyugaton
Szól a hangfalból hip hop maraton.
A fejünk bólogat, lovaglunk a szavakon
Északon-délen, keleten-nyugaton.
2) Süvít a skúló, mint a reppem,
mikor rád lövök.
A mocskos pofám miatt mondják:
Siska, érted kár, kölyök!
De mikor én jövök, a flow-tól majd kicsattan
Ahogy pattan, minden utcagyerek a cuccomra kattan.
Mániám düh-kórrá fajult, társak a trógerek.
A telepszemle hallatán kipusztulnak
a pózerek.
Jön a rossz társaság,
nem segítenek gyógyszerek.
A vérünkbe ivódtak már a győri
gyilkos módszerek.
Ez egy kapcsolat, ezt ne kapcsold át.
Ez lesz akkora, mindenki szája tát’.
Haver, ez egy titkolt sáv, sokan bepiszkolták.
Ez itt legál drog, ezt szétmásolták.
Tömeges szónoklás, védelem a birtoklás.
Csak irigyketnek ránk, hiszen nem bírtok mást.
Ahány ember van mindegyik más és más,
Mindegyik másként lát,
MC van száz és száz.
Sebesen szárnyalsz, mint a nyugati sas,
a keleti nap
Szebben szórja fényeit,
a legkisebb terc is számít.
Minden mit eddig tettél, előre lendítettél,
A keleti nap, a keleti sas egyre szebben szórja fényeit.
Isten hozott keleten, a szemétdombon túl,
Ahol az élet egy monogám utcalány és az ördöggel rúk.
Ahol a telepi senki tizenöt éve felvette
a funk-ot.
Elsőként adtam hangot annak,
hogy érezd az aszfaltot.
Úttörő, nyelvtörő, nyaktörő, fejtörő,
vakmerő, semmirekellő.
Öltönyhöz zsebkendő, kolumbiai nyakkendő.
Album ultimátum átlagon felüli történet folytatódik itt.
Kidobjátok még ti egymásnak,
hogyha úgy adódik.
Ez balkán hop, Ladára cserélem a Bentley-t.
Ez magyar, eleget fetrengtünk a Yo-n
meg a Mercy-n.
Mindenki szavaz három x a hip hop
szavazó cetlin.
Bajusz alá bújtatott dob, pergő, cin.
Nem mindenki kamasz, aki szakít itt
a Kawasaki-n.
Ez a három szaki, aki nem parasztvakít.
Erapé taktik, betör, mint a Kit-Kat.
Kirakatba rakott vélemény,
amit senki sem firtat.
Refr.
3) Fújd le a port a mikrofonról, ha jó vagy akkor szó fel!
A Hősök mindig itt: Brash, Mentha,
Eckü, Joeker.
A klasszik posse gyújt be,
szóljon minden hifiből.
Fejlövés a zenétől, inkább mint a Jimmy-től.
Nagy lett a kicsiből a hip hop, jön az élboly.
A tömeg arra mozdul, aki elmondja mit gondolhat ő.
Lépj a rajtvonalhoz, aztán start!
Hogyha megérint az érzés,
az mindörökké tart.
A ritmus kell, szól a dallam.
Testem ég, szívem dobban.
Nem kell a stylist, hamis csillogás,
Ez nem a Megasztár, ez egészen más!
Nekünk a hip hop egy örök érzés,
Ha nincs benne érdek, attól lesz érték.
Sok MC között most teret kérek,
Noryka itt van, szóljon az ének!
Egy rákos palotán ülök a csúcson
a csajokkal,
Küzdök napi bajokkal mellette elszüttyögök.
Köszönöm megvagyok, de ma már
másképp tündöklök,
Mint régen hajdanán nap, mint nap
a rivalda fényben.
Ez egykoron letűnt MC-k leporolják magukat,
Adnak egy ütemet a dalnak.
A négy pólus öklei újra összecsapnak,
A régi motorosoktól a kicsik hígat kanrasz.
A hip, a hop, a hippi,
a búrám csak ezt csípi,
Még az a szerencse, hogy Qka és Ricsipí
Megálmodott egy tervet,
az álomból meg Jam lett
Mert kellett és ezzel együtt életre keltett
egy stílust.
Számtalan számot és bandát,
Mikrofont, cipőt, korongot vagy kannát.
És hogy hol történt mindez?
Figyelj, csak mutatom:
Északon, délen, keleten, nyugaton.
És most én zárom a sort,
mint a mondatot a pont.
Tudom a listánk sosem teljes,
de hát ez ne is legyen gond
Van, aki elbújt előlünk, van,
akit mi nem vettünk észre.
Nekik üzenem, vegyék fel a mikrofont
a kézbe!
És bármelyik égtáj felé induljunk el mától,
A színpadokat töltsük meg a rímek legjavából!
Mutassuk meg mindenkinek,
hogy a műfajnak élünk,
És hogy mi vagyunk a közönségért,
nem a közönség értünk.
Refr.
