Szél a csendből jött, fölénnyel, rég nem látott gondokat
sodort a Vízzel és partot értek, támaszt már nem tartanak.
Futok előled színlelve, vagy utánad, hogy kérjelek: még maradj,
ne menj messze, néha elvágysz, de ellenem már nem oltanak.
Elviszlek, elviszlek,
messze majd ott udvarolhat Szélcsend Víznek.
Távol vagy már, a közellátó nem segít még, elszalad.
Futó álmok, képfoszlányok, ez csupán ami itt maradt.
Csendesen majd átbillen és karjaimba fon, szép Szél,
újra álom, közel vagy és nem jön Eső, nem rejt Tél.
