Alsósztregova
Nemesi család
Felvilágosodás
Fráter Erzsébet
Szívbaj
Drámai költemény
1859-60
Többször is betiltották
a művet
Prohászkának cseppet sem tetszett
Az első három szín jön
Ezt jegyzeteld
Ádámtól és Évától kezdem
Először ott voltak benn Istenben
Totál kómában öntudatmentesen
Növényi létben és szemérmetlen
Jött az a Lucifer és keltette a vágyat
Ennyi pont elég is volt a kezdő párnak
Kiakadt az Úr, de bitangul
Hogy a fejére nő ez a fiatalúr
Dualizmust akarsz?
Meg öntudatot?
Kérdezte Isten.
Akkor húzzál földre parasztnak mondta és haragra gerjedt
Ilyedtükben amazok meg felvették a levelet
És indult az ember tragédiája
Amikor leküldte az Úr őt a matériába
Ahol a fáraó magányos
Mert a dicsőségtől még
Nem lesz családos
Hiányzik a nő menthetetlenül
Leuralja a "mondhatatlan űr"
Felszabadítja a rabszolgákat
Így menekül a demokráciába
Az 5. színben Athénban
Miltiádészként demokrata
De két demagóg beszélget
És kimondják mi a népítélet
A szabadság és egyenlőség
Szép eszmék csak rögeszmék
„A gép forog
Az alkotó pihen"
Sergiolus nem élvezi az életet
Mert sejti már hogy az ilyen virág hervatag
A kacagás sem valódi csak fogva tart
Hedonizmusból fordul át a kereszténység felé
Új népet, új eszmét Istentől remél
Tankréd kereszteslovag
De amint meglátja Évát
Rideg lesz a zárdafal
Prágában a 8-ban
A késői középkorban
Hé Kepler mi a horoszkóp
A drága Borbála nekem is megvolt
De ne is csodálkozz ezen
Ha a föld helyett a csillagokat lesed
Kilenc, Párizs, elaludt a lantom
Ádám álmodja, hogy Kepler, az meg, hogy Danton
Álom az álomban, tehát szerkezetileg.
Lucifer a kilencesben nem jelenik meg
Tíz, Prága, Ádám ébredezik, aztán a tanítványának fejteget valamit
Ami egy új világ perspektívája, a felvilágosodás gondolatvilága
„A gép forog
Az alkotó pihen"
Tizenegy, London, Madách jelene,
Ádám meg csak a történet szemlélője
Kapitalizmus, szabad verseny, „kutyáknak harca ez egy konc felett"
Tizenkettő, ne szalaszd el, ez a tökéletes társadalom a falanszter
Platón őrzi a sok-sok marhát,
Michelangelo széklábat gyárt
A 13. tragikus színben
Ádám, csalódott, bús volt, meg minden
Lucifer meg izomból fűzte
Hogy jöjjön fel vele ki oda az űrbe
Mert a tiszta szellem ott lakik fent
Az anyag neki kín börtön itt lent
Ádámnak be is jött ez
az ötlet
Repült, de pont amikor majdnem ott lett
Meborzongatta a hideg űr
Ahol élő énje megsemmisül
3700-nál fordult vissza
Mert az ember célja a küzdés maga
Az Eszkimó szín a Mad Max jéggel
Olvasd el most, vagy max majd éjjel
A 15-ben Ádám
felébredt
És ráébredt, hogy csak álmodta az egészet
Sürgősen öngyilkos akart lenni
De Éva az anyaságát épp bejelenti
A létkérdést Ádám felteszi
De a jóisten fraktálos választ ad neki
Majd kiosztja a szerepeket
És elmond magától egy idézetet
„Ember küzdj és bízva bízzál"
Ha ezt megteszed, a többit bízd rám
„A gép forog
Az alkotó pihen"
