Csábít egy éj,
Egy sejtelmes látomás.
Csábít egy arc,
Mit egyszer kell hogy láss.
És a szem,
Mit láttam már valahol.
És kék, s olyan szép.
És a száj,
Mi most más szívéhez szól.
Tiéd volt az arc,
Tudom most már jól.
És azóta:
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok.
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jég szívemet,
Ha valami fáj,
Nem érzem régen már.
És ez a láz,
Csak álmomban éget tán.
És az arc,
Tudd meg hogy tiéd.
Hívj, ennyi elég.
És a szád,
Ha hozzám szól majd még.
Meg kell értsed hát,
Ennyi épp elég.
Biztosan látod:
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok.
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jég szívemet
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok.
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jég szívemet
