Csak kinyitom a szemem, máris újra behunynám
A fény ilyenkor hasít. A fejem kívül-belül fáj
Háború ez is - egy újabb hétfő az ellenség
Feladom. Vigyen. Csak egy sört innék
Én esküszöm, a miénk a legsötétebb lépcsőház
A ládában egy levél, ismeretlen kézírás
A feladó... nagy ég! Ébren vagyok, vagy ez álom még?
Hirtelen ragyog fel ezer eltűnt kép
Nevek, arcok, helyek... Hosszú skandináv éjszakák
Hideg, mégse rideg a világ
Voltak nevek, arcok, helyek
Olcsó szállodákban szűk szobák
Látod, adott egy-egy napot a világ, ami él tovább
A tengerparti kocsmák, a mindig kihalt állomás
Grogot ivott velünk a folyton fázó hindu szakács
Valahol talán most is bluest hallgat részegen
És a lány - Istenem! - újra írt nekem!
