Képzeletben még
jók vagyunk, mint rég
almainkban még
minden, minden szép
barcsak tudnam,
hova s mért tûnt el annyi érzés
faj, ogy igy történt,
a szó is nehéz.
Bantottal, szavad sziven talal
tudom nem szamit, mégis faj.
Bantottal, és most ugy nézel ram,
tõlem ezer mérföldnél is
messzebb vagy talan.
Visszafordulnék
egy biztató szóért.
Ha ugy volnank, mint rég
el sem indulék.
Barcsak azt érezném,
semmiség, ami történt
nem temetném el
a kettõnk szerelmét.
Bantottal, szavad sziven talal
tudom nem szamit, mégis faj.
Bantottal, és most ugy nézel ram -
tavolabb vagy minden nappal mar
nem hagyod, hogy elmondhassam,
rossz vagy hozzam.
Bantottal,
tul vagy minden csodan,
mi csak rank vart sok év soran.
Bantottal,
s végre latnom kell mar,
neked, amit én adhattam,
ennyit ér csupan.
