Fagyos az éj, süvít a szél
Fut a vízen egy fénylő hajó
Örök a tél, hol partot ér
Zúg egy távoli bús harangszó
Két szótlan árny, hol partra száll
Jött hogy folytassa ősi harcát
Mögöttük holt évmilliók
Érzik küzdelmük régi titkát
Az egyik bajt hoz és pusztít
A másik új reményt ad, meggyógyít
Míg ember él, mindig, s mindenütt
így van ez így
Refrén:
Nyújtsd a kezed, félek
Hogy két világ közt elveszítlek majd
Úgy ölelj, hogy érezd
Az álmod éppen új virágot hajt
Nyújtsd a kezed, félek
Hogy két világ közt elveszítlek én
Légy velem és érezd
Egy pillanat most több az életnél
2. Két utazó, rossz és a jó
Jár a végtelen évek útján
Rég tudják ők, egyik sem győz
Ám e harc örök végzetük már
Az egyik háborúkat szít
A másik elfeledtet minden kínt
Még ember él, mindig, s mindenütt
Így lesz ez, így.
Refrén (x2)
Nyújtsd a kezed ah
Nyújtsd a kezed
Az álmod éppen új virágot hajt (x2)
