Egy zöld kis rét hany titkot rejt,
mig gyermek szivünk nem felejt.
Nem tudtuk még,
csak tettük a jót,
s kerültünk minden tiltó szót.
A lany mar rég nem arra jar,
a fiu rég nem érti mar,
azt hitte minden titkuk szent,
de ez mar semmit nem jelent.
Azt mondtad, jól vigyazol ram,
elhittem, mégis itt hagytal!
Mar régen nem vigyazol ram.
Azt mondtad, bujj közel hozzam,
nem érhet semmi itthon mar.
Tul régen nem vigyazol ram.
A fiu indult, utra kelt,
egy igaz sziv sosem felejt.
Nincs mar sok emlék,
csak par levél,
Õ sem hisz mar, de még remél.
Elmult sok év, s nem irt a lany,
nem valaszolt a régi szam.
Viragot õ mar mashol hajt,
s nem hallja mar a régi dalt.
Azt mondtad, jól vigyazol ram,
elhittem, mégis itt hagytal!
Mar régen nem vigyazol ram.
Azt mondtad, bujj közel hozzam,
nem érhet semmi itthon mar.
Tul régen nem vigyazol ram.
Azt mondtad, jól vigyazol ram,
elhittem, mégis itt hagytal!
Mar régen nem vigyazol ram.
Azt mondtad, bujj közel hozzam,
nem érhet semmi itthon mar.
Tul régen nem vigyazol ram.
Azt mondtad, jól vigyazol ram,
elhittem, mégis itt hagytal!
Mar régen nem vigyazol ram.
Azt mondtad, bujj közel hozzam,
nem érhet semmi itthon mar.
Tul régen nem vigyazol ram.
