Valahogy épp megvagy, midŠn a lég megfagy
Sajátos tűzhullám beárad feléd
Mindenki kivan, s nézed, hogy mi van
Nézed, hogy mi történt, most itten egyébként
S látod az ajtón ott, épp egy nŠbelép
A neve Judit, esetleg Edit
Eleddig kókadtál, valahogy megvoltál
às tessék besétál valami Judit
Esetleg Edit.
à s te meg belevágsz…
às már a metrón széjjelszeded,
às az a szédült, izzadt kezed
Csatangol szanaszét, és ebben az a szép
Hogy akkor megtudod, hogy minek.
Minek e szédült élet neked?
S minek vagy: TŠle érezheted
Mindegy a neve mi, fontos, hogy engedi
Mindegy a neve mi, csak engedjen neked
Csak ez a nŠitten, a metrón meghitten
Csak ez az egyetlen, csak ez igaz itt
Csak ez a Judit, esetleg Edit.
Csak ez igaz itt.
Kérded, hogy miért is vagy, mikor itt kivannak
Már te is kivolnál, mikor egy Judit, esetleg Edit
Igaz lesz megint.
Totális hányinger fogott el már reggel
às akkor még egyszer bejött egy Judit, esetleg Edit
à s te meg belevágsz…
às már a metrón széjjelszeded, csatangol szédült, izzadt kezed
S már minden szanaszét, hát mi kell más egyéb
Mikor, egy Judit el-el-eligazà t
Mindenki kivan, kivan, kivan. às te meg nézel: mi van, mi van?
Mert jön az igazi, aki eligazà t, egy Edit, vagy Judit eligazà t.
Mert ez igaz itt csak ez a Judit, esetleg Edit.
