Kár, nem is tudod, milyen kár,
Hogy olyan messze futottál,
Darabokra törted a szívem.
Fáj, nem is tudod, hogyan fáj,
Hogy búcsú nélkül itt hagytál,
Hogyan tudtad ezt tenni vélem?
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vígaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vígaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Fájt, nem is tudod, hogyan fájt,
Hogy nem találtam nagyon mást,
Ki életembe helyedbe léphet.
Most jó, nem is tudod, milyen jó,
Nincs ki hozzád hasonló,
Így gondtalanul egyedül élek.
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vígaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vígaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg szomorú szívemet,
Szánd meg darabokra összetört szívem!
Szánd meg szomorú szívemet, szánd meg!
Szánd meg szomorú szívemet, szánd meg!
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vígaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát, szánd meg hát,
Jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vígaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát!
Jöjj el hát, jöjj el hát!
