Egyik hétfõ délelõtt Peti áll a ház elõtt.
Melyik útra lép? Komoly most a tét.
Peti áll a ház elõtt, szíve jobbra húzza õt,
Balra van az iskola, esze súgja: menj oda!
De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelõtt.
Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja õt.
Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán,
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet.
Felcsillant a két szeme: inkább tartok õ vele,
Elindult a lány után, bármi lesz is ezután.
De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelõtt.
És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött.
Ó, de szörnyû pillanat, rászedetted jól magad!
Épp ott állnak õk az iskola elõtt.
Ez a nap már tönkre ment, a kislány iskolába ment.
Hát én mit tegyek? Én is elmegyek.
Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelõtt.
Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja õt.
s szerelmesek lettek
