Épp ott várlak most téged, hol vártalak rég,
Ugyanott van az asztal és ott van a szék.
Ugyanúgy hiányzol nekem, senki sem ül kihűlt helyeden.
Üres hely, üres ágy, üres álmodozás,
Tudom jól, valahol tőlem messzire jársz.
Itt van a pohár az asztalon, és bennem a fájdalom, ne bánd, ne bánd!
Lehet, hogy rá kell jönnöm, lehet, hogy rá kell jönnöm:
Lehet, hogy rájöttem már rég, amit nem mondhattam még, te is titkoltad talán...
Te mindig más voltál mint én, most csak borzolsz, mint a szél,
Üres kocsmák asztalán, kihűlt üres kocsmák asztalán.
Mégis létezünk, hív a remény amíg élsz.
Feléd nyúlhat egy kéz, segít bárhova mész.
Addig a pohár az asztalon, s enyhül a fájdalom, talán, talán...
Lehet, hogy rá kell jönnöm, lehet, hogy rá kell jönnöm:
Lehet, hogy rájöttem már rég, amit nem mondhattam még, te is titkoltad talán...
Te mindig más voltál mint én, most csak borzolsz, mint a szél,
Üres kocsmák asztalán, kihűlt üres kocsmák asztalán.
Lehet, hogy rájöttem már rég, amit nem mondhattam még, te is titkoltad talán...
Te mindig más voltál mint én, most csak borzolsz mint a szél,
Üres kocsmák asztalán, kihűlt üres kocsmák asztalán.
