Kés vagy, ami nem éles már rég,
Félsz, mert nem beszélnek rólad,
Kérsz és már nem kapsz ingyen semmit,
Főnök voltál nem ismernek rád.
De hagyjuk, már nincs türelmünk hozzád,
A mi jelszavunk rég megváltozott.
Szép jövőről meséltél folyton,
Meg, hogy a sok munka meg siker,
Eljátszottál mindent, ami fontos,
Időd lejárt, nem ismered fel.
De hagyjuk, már nincs türelmünk hozzád,
A mi jelszavunk rég megváltozott.
Én mondom el, amire vágyunk,
Én mondom el, amire mindig vágytunk,
Én mondom el, tünj el, tünj el,
Már eleget láttunk.
Hazugságok árnyékában élni,
Neked ez már fárasztó teher,
Próbáld meg elfogadni tőlünk,
Időd lejárt, nem ismered fel.
De hagyjuk...
Én mondom...
