Élt egy fiú egymagában, a fény szívében, a csendnek élt,
Nálad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény
E naptól kezdett félni, fájó érzés tört reá,
Elragadta, egyre feljebb vitte õt a kék sugár
A késõ õszi fényben feltûnik a vén világ,
Látta ott fenn a viaszszívû emberek hatalmas táborát
Mért mész tovább, nagy a világ, nem elég, amit látsz,
Mért mész tovább, nem tudod mi vár, hová visz a kék sugár
Körbezárta, húzta magával a fény,
Látta, amire vágyott, amitõl félt,
De egyre feljebb vitte õt a kék sugár,
Zuhanó sorsok, életek, mi vár rád és rám
Zuhanó sorsok, életek, hova hajszol a remény,
A dolgok árát megfizetted, de ez még nem elég,
Csak egy medve szerelem, elveszett testedben lehet elég,
Vadul tör rád, meg nem öl, de emlékeztet míg élsz
Látott vágyakozót és gyûlölködõt,
Kibontott hajú nõket, forrón ölelkezõt,
És kiket hajt vad kényszer, pénz és ékszer mások után,
Azt ki mindig vár, segítsd õket kék sugár
