Annyi rosszból, annyi bajból
Menni kéne már,
Elrohanni, megtalálni, ahol nem vár,
Csak csönd és nyár.
Sor ígéret a szép jövõrõl
Mind az égbe száll,
Nem maradt más, mint a valóság,
S az néha nagyon fáj.
Miért van annyi átok, ami elkísér,
És az miért van, hogy az ember újra fél?
Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz?
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény,
Hogy nincs remény, nincs remény?
Majd' elhittem, ez az otthon,
És én itthon vagyok,
De csak vendég, akit megtûrnek
A fenn ülõ hatalmasok.
Egy jó koncért, némi pénzért
Elárulnak, ha kell,
Néhány barát maradt csak fenn,
A halom szemét tetején.
Itt nincs remény...
