Ne bámulj rám, mi bajod van, mit nézel?
Nem láttalak rég, nem tudom mit érzel!
Uj idők szava ujra hív, ne kérdezz,
Ha szükséged van rám, ne kérdezz, érezz...
Nem láttalak rég, de ez az élet!
Tudod jól, hogy gyakran én is féltem és félek!
Uj idők szava, furcsa harang szól hallod.
A multból csak a szépet üvölti a hangom.
Régi barátság, a kezdet volt a szép.
Régi barátság, most minden ujra él:
Bakancs, fekete kendő.
Szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben öszzetart.
Nem kérdezik, hogy fogodt ma az akkordot.
Ha sebed van magadnak kell betakarnod.
Uj idők szava nem formál át ujra.
A régi hitünk még nincs a szögre akasztva
Régi barátság, a kezdet volt a szép.
Régi barátság, most minden ujra él:
Bakancs, fekete kendő.
Szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben összetart.
Fehér tálcán nyújtom át fáradt életem.
A csodák már rég megtörténtek, mégis hiszem, hogy
Nem éltünk hiába szép szivünk rég kivájva, csak a dal marad,
Mint egyetlen szerelem.
