Csapdák, álarcok, vad, kemény csaták.
Van úgy, hogy az egész szabad, jóízű nevetés,
Szélesvásznú vidám bolondozás.
Megrémít: ez nem is én vagyok talán.
De akárhová megyek, utánam nyúl a szerelem,
S minden gondot a múlt ölébe ránt.
Te döntöd el, vajon velünk leszel, vagy egyenesen ellenünk.
Vigyázz, a díszletek valódiak, mozi az egész világ!
Forog a film, forog tovább-tovább, soha-soha meg nem áll.
Refrén: Látod már, ez a film az életünk,
Hadd legyen tehát a miénk!
Eljátszuk azt, hogy mi is rendezünk,
A filmben éppen ez, ami szép.
Az álomgyár, Hollywood hiába vár.
Tudom, sose marad unalmas ez a forgatag,
Mert minden nap hoz egy új folytatást.
R., R., instr., 3., R., R.
