Zuhog az eső, már el sem áll talán,
És a téren át mezítláb fut a lány.
A kapu alá csendben beáll, igen,
A helyzetünk olyan volt, mint a filmeken.
Ha jön a szerelem,
Egy laza helló, megnyerő szép szavak,
És ilyenkor Robert Redford már jól halad.
De ez nem az a perc, az a hely, a Lány túl közel,
én beszélnék, de lehet, hogy nem felel.
Fáznak, a Körúti fák, látom az esőn át,
Fázom, és fázik a lány, szív-meleg ingemet Neki adnám.
Nyúlnék a keze után, félek a perc kihűl,
Szólnék, de néma a szám, és néma a tér,
Csak a szél hegedül egyedül.
Hogy zuhog az eső, de a Lány nem néz reám,
Csak remegnek az esőcseppek a homlokán,
Én lesimítanám, s ez után kicsit közelebb húzódnék,
De tudom még félre értené.
Fáznak, a Körúti fák, látom az esőn át,
Fázom, és fázik a lány, szív-meleg ingemet Neki adnám.
Nyúlnék a keze után, félek a perc kihűl,
Szólnék, de néma a szám, és néma a tér,
Csak a szél hegedül.
Szólnék, de néma a szám, vége, a perc kihűlt.
Késő, elmegy a Lány,
Üres a tér, csak a szél hegedül egyedül.
