Idegen arcú városok,
Hidegen égő csillagok,
A mai éj a vágyaké,
Gyerünk hazafelé.
Hiányod újra átkarol,
A motor zúgva válaszol,
Huszonöt perc egy pillant,
És ezer gondolat.
Hol a száj, a szem,
Ami vár, s üzen?
És hol az arcod,
Amin ismerős a kezem?
Hol a ház, a kert,
Ami vár, és rejt?
Ahol az ágyad,
Ott az én helyem.
A kerekek üldözik az ég távol szélét,
Hazafelé rohan a kép, de minket széttép
Még a térkép, futok a széllel.
Rohan a kép, hogy haza érjek,
Haza térjek, visz a kerék.
Repülök érted, ugye érzed,
Hogy velem ébredj, ha hűvös a reggel.
Hogy lehet az, hogy minden út,
Valahogy egy irányba fut?
És alakoddal integet,
A sok távoli hegy.
Hogy lehet az, hogy megmarad,
S eleven minden mozdulat?
Hogy lehet az, hogy messze vagy,
S látom mosolyodat?
Ott a száj, a szem,
Ami vár, s üzen!
És ott az arcod,
Amin ismerős a kezem!
Ott a ház, a kert,
Ami vár, és rejt!
Ahol az ágyad,
Ott az én helyem.
A kerekek üldözik az ég távol szélét,
Hazafelé rohan a kép, de minket széttép
Még a térkép, futok a széllel.
Rohan a kép, hogy haza érjek,
Haza térjek, visz a kerék.
Repülök érted, ugye érzed,
Hogy velem ébredj, ha hűvös a reggel.
Rohan a kép, hogy haza érjek,
Haza térjek, visz a kerék.
Repülök érted, ugye érzed,
Hogy velem ébredj, ha hűvös a reggel.
