Én még ma is hallom a Notre Dame harangjait,
Érzem még, ahogy rámcsavarod álmaid láncait,
Még ma is a lelkemen át- meg átmasírozol,
Úgy, mint rég, Madame Pompadour a francia ágyakon.
A szívem mélyén csak te vagy az úr,
Hát meddig kínzol, Madame Pompadour?
Ha féltékeny vagy, elszakad a húr,
S a prémmel bélelt rabruhám lehull.
Ó, neked a szerelem egy szép ruha, modern modell,
És én lennék az a próbababa, akinek ezt viselni kell.
Ám sohase gondold, hogy nem jöhet egy új divat!
Ha itt hagylak, neked úgyis hamar akad egy új áldozat.
A szívem mélyén csak te vagy az úr,
Hát meddig kínzol, Madame Pompadour?
Ha féltékeny vagy, elszakad a húr,
S a prémmel bélelt rabruhám lehull.
A szívem mélyén csak te vagy az úr,
Hát meddig kínzol, Madame Pompadour?
A szívem mélyén csak te vagy az úr,
Hát meddig kínzol, Madame Pompadour?
Késő lesz majd, ha elszakad a húr,
S a prémmel bélelt rabruhám lehull.
A szívem mélyén csak te vagy az úr,
Hát meddig kínzol, Madame Pompadour?
