Szívednek riadót vezényel a közeli alkony.
Árnyékok futnak át az egész városon.
Jelszó egy házfalán, a szél újra csak rálegyint,
Így szállt le a délután menetrend szerint.
Jó lesz majd, ezt üzeni a mosoly egy új plakátról,
De nem szédül hozzá a jelen idő magáttól.
Hívnak éjjel a tengerek, s itt találnak a reggelek,
Holnap úgy ébredek, ahogy a többiek...
Refr.:
El valahová valakivel, mindegy a cél, csak innen el.
Nem ez a hely, ami ma kell, nem ez a hely, ahol kellek.
El valahová valakivel, aki csak némán átölel és oda visz el,
Ahol a szív szabadon új visszhangra lel.
Széthordják huzatos nappalok sok ezer álmom.
Senki nincs, ki rólam leöleli a bánatom.
Törött szárnyú ablakok, bennük állok és hallgatok.
Kérdés, hogy miért vagyok, miért itt vagyok...
Refr.
