Hiába bújsz hozzám, inkább el kéne bújnod,
Megkeresnélek azért, hogy megtaláljalak ott,
Ahol nem járt senki még, ahol mindig sötét van,
Ott találnék rád, ahol nem látom magam.
Hiába bújsz hozzám, ebből már semmit sem érzek,
Máshol vagyok, ezek már olyan vidékek,
Ahol nem jár senki sem, ahol mindig csak én vagyok
Itt hallom a hangomat, azt, hogy ordítok:
Segítség...
Felkel az ágyból,
Kimegy az ajtón,
Be sem zárja,
Csikkek a gangon.
Kimegy az ajtón,
Csendes az utca,
Senki se látja,
Felmegy a hídra...
Segítség...
Kimegy az ajtón,
Csendes az utca,
Senki se látja,
Felmegy a hídra.
Felmegy a hídra,
Lenéz a vízre,
Látja az arcát,
Rá van festve,
Hogy egyedül élt,
A korláton áll,
Lenéz a mélybe,
Az idő megáll.
Ember a vízben,
Ember a vízben,
Ember a vízben,
Ember a vízben...
Egyedül élt,
Egyedül élt,
Egyedül élt,
Egyedül élt...
Ember a vízben,
Egyedül élt,
Ember a vízben,
Egyedül élt...
Csörög a vekker,
Véget ért,
Hullámzik az ágy,
Iszom egy kávét.