Az egyik azt gondolta, hogy nekem az éppen elég,
Ha hetente egyszer-kétszer az életembe lép,
hogy leül és kérdés nélkül meséli, mi a gond,
túl sokszor hallottam már, nem érdekel, mit mond.
Valami egészen más kellene most nekünk,
Megvagyok győződve róla hölgyem, ez közös érdekünk.
Kávé az erkélyen, majd egy cigi az ágyban.
Sajnálom, hogy csak ennyi, pedig volt valami magában.
Csak a szívem az ne lenne,
A szívem, ami úgy fáj.
Többen is férnek benne,
Túl sokan lakták már.
Múltkor meg az a másik, aki dolgozó lány, mondja,
Hogy neki a házrész, nekem a MySpace,
Meg egyáltalán ...
Azt, hogy velem se' könnyű, de nem is olyan nehéz,
Csak nem kell mindig a dráma és ennyi az egész.
Csak a szívem az ne lenne,
A szívem, ami úgy fáj.
Többen is férnek benne,
Túl sokan lakták már.
Csak a szívem az ne lenne,
A szívem, ami úgy fáj.
Többen is férnek benne,
Túl sokan lakták már.
Miért gondolták, hogy nekem elég?
Valami egészen más kellene most nekünk,
Meg vagyok győződve róla hölgyem, ez közös érdekünk.
De előbb
Kávé az erkélyen, majd egy cigi az ágyban.
Sajnálom, hogy csak ennyi, pedig volt valami magában.
Volt valami magában.
Csak a szívem az ne lenne,
A szívem, ami úgy fáj.
Többen is férnek benne,
Túl sokan lakták már.
Csak a szívem az ne lenne,
A szívem, ami úgy fáj.
Többen is férnek benne,
Túl sokan lakták már.
