Elmondom egyszer, aztán kétszer
vagy háromszor, talán négyszer,
hogy ahogy mennek a napok így körbekörbe,
nem is utálom, na de nem is jön be.
Az a lényeg, hogy van álmom,
és ha tényleg megcsinálom,
akkor a kevés is elég, ha elég jó,
de ebben a dalban is túl sok a szó.
Mert lépni kéne végre, elmenni délre,
csíkot húzni az égre,
tréfa félretéve, én komolyan mondom,
egy időre hátrahagynám a gondom,
nem téma, majd megoldom,
de lehet még ma és ha mégsem,
nem probléma,
mert mindenki másképp ér a célba.
Nem késő még, ha megtennéd,
amit kérek. Úgy alapjában véve
tévednél, ha azt hinnéd,
többet érek, mint nem tudom hány éve.
Amikor át kéne lépni a télből a nyárba,
tegnapból mába, és akkor hátha
majd nem lesz semmi baj, idén vagy tavaly,
az mindegy nekem, ha értesz engem.
Egy klassz kis helyen, vagy mit tudom én,
úgyis mindig a történet végén
papírpohárba töltjük a mérget,
minden jó hamar ér véget.
