Kiskoromba’ nekem is mondták, akik tudták:
ha jó vagyok, majd megkapok mindent, amit akarok.
Én meg persze jó voltam és kétszer is meggondoltam,
tényleg, de sajnos gyerek úgysem maradok.
Hol vannak a régi szép idők?
A külvárosi háztetők,
a bajszos takarítónő,
a színes papírrepülő.
Ref.:
Magasan száll, aztán földet ér.
Úgy volt jó, de most csak hasonló,
és a végén már ennyit sem ér.
Volt első, de most csak utolsó.
Nagykoromba’ most egy kicsikét goromba lett
az egész körülöttem, más, mint ahonnan jöttem.
Tulajdonképpen én még most sem igazán értem,
hogy a lényeg nem az, amit én annak hittem.
