Egy kicsit másképp gondoltam, mint ahogy valójában volt.
Próbáltam nem kivárni, nem végigállni azt a kibaszott hosszú sort.
Ha nincsen ló, majd nekem jó lesz a szamárlétra alján is,
ha kérdeznek, csak annyit mondok, hogy: igenis, máris.
Túl sokszor voltam ott, ahol igazából semmi nem történt,
csak az időm vesztegettem, hogy jelentkeztem dalolva, önként.
Nem, hogy bottal, de még bézbólütővel’ sem nagyon vert az az isten,
akit én kértem, de visszaszólni még nem mert.
Nincs személyes üzenetem,
nem kérdeztek, vagy nem jól emlékszem.
Ha csak a felét értik az elég nekem,
de nincs személyes üzenetem.
Előjött persze néha az állat, de nézzék kérem az embert,
nyakkendőben és órabérben nyomtam évekig az entert.
Ha homlokon csókol a múzsa, szavakkal lesz tele a szám,
ha másnap látszik még a rúzsa, akkor jó csak igazán.
