Kár, te nem is tudod, milyen kár,
Hogy olyan messze futottál,
Darabokra törted a szívem.
Nem bírom a magányt, olyanná válok mint apám
anyám is lelépett volna már százszor de mégse
összetartja valami 36 éve
de én egy liftté váltam
de se senki se száll be
senki se hív pedig rád vártam
hogy csöngess hogy szólj hogy fárassz
hogy halljam a hangod
újra!
Hallani akarom
itt van az ágyam a takaróm
itt van a vállam a Balaton
a szellő a számból kísér az utadon
a halakat kifogom
Naphoz holddal Kispál szól
férfi válhat veled a kissrácból
az A betűn vagy nekem ékezet
egy sírban adtál nekem életet.
Fáj, te nem is tudod, hogyan fáj,
Hogy búcsú nélkül itt hagytál.
Hogyan tudtad ezt tenni vélem?
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Voltak nappalok, csak képeket néztem
rajzoltam rájuk, mosolygó fejeket
volt pár alkalom, a képedet néztem
rajzoltam rá a mosolygó fejemet
Újra!
Látni akarlak
a szemedbe nézni ahogy löksz a falnak
a tenyered a kenyerem de éhezem
mondd mama!
Hogy legyek túl ezen?
Már az ajtó se nyikorog
csak Bonobo szól mondd
eszedbe jutok mikor elalszol?
Nekem eszembe jutsz
bár ne jutnál,
láttalak tegnap a Körútnál.
Kár, te nem is tudod, milyen kár,
Hogy olyan messze futottál,
Hogyan tudtad ezt tenni vélem?
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg, szomorú szívemet
Szánd meg, szomorú szívemet
Szánd meg, darabokra összetört szívem
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát!
