Az ördög kivonult és levedlette szőrét,
a késdobáló itt maradt és feni sok kis tőrét.
Táncolnak a banyák, új bájital rotyog az üstben,
könnyes a szemem, nem látok tisztán a füstben.
Mérgeznek minket szexszel, droggal, pénzzel,
altatnak tévével, sörrel, útlevéllel.
Indulnom kell, arcomon bamba vigyor,
de nem hamar halkul a taps, mert üres a gyomor.
A reflektorok égnek, néz a tömeg némán,
peregnek a dobok, kéne egy világszám.
Tátong a sötétség, a drót remeg a lábam alatt,
kacag a lelátó, a menedzserek zsebe dagad.
Mister X-re várnak, ám előtte én jövök,
de a fenevad szemébe senki sem röhög.
A reflektorok égnek, néz a tömeg némán,
peregnek a dobok, kéne egy világszám.
Idomítás, varázslat nem az én dolgom,
túlélni a percet, ez az én gondom.
Szikrázik a gitár, flitter csillog a fényben,
énekelnem kell, míg átjutok a kötélen.
A reflektorok égnek, néz a tömeg némán,
peregnek a dobok, kéne egy világszám.
A reflektorok égnek, néz a tömeg némán,
peregnek a dobok, kéne egy világszám.
