Én seregem és én népem,
Szeretlek én mindenképpen.
Hogyha szaladsz űzőn s űzten,
Megrajonglak buta tűzben.
Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak
A Sors bús uszitottjának.
Fáj, hogy az én éles torkom
Ma hurokkal, bénán hordom.
Disznók állnak most elébem
Röfögően és negéden.
S orditó és intő vágyam
Belepusztul a muszájban.
Szeretnék sereget szedni,
Sok-sok mindent visszavenni.
Bár csalódna holtát-lelten
Én kétkedő, magyar lelkem.
