Azt hiszem, ideje már,
megtudnod, nekem mi fáj:
Hogy mindig az érdekel,
A mérleg hogyan is áll.
Hiába változok még,
Neked az sem elég.
Úgy érzem, sose dob fel,
Az, amit nyújtok feléd.
Hangod még visszhangzik bennem,
Öröm volt, amit ígért,
Most szinte élni sincs kedvem,
Senki se tudja, miért.
Nézd meg az életed egy másik
szemmel,
Mondd el, hogy tetszik-e úgy,
az amit látsz?
Egy kicsit gondolkodj csak
józan fejjel,
S tedd le a kést,
mielőtt szívemig vágsz!
Látod, egy ideje már
Küzdök, hogy idetalálj,
S ne legyen félig üres,
A félig teli pohár.
Lapjaim láthatod régen,
Nem érhet meglepetés,
Nem tudom, mit kéne lépnem,
Ha neked ez is kevés.
Nézd meg az életed
egy másik szemmel,
Mondd el, hogy tetszik-e úgy,
az amit látsz?
Egy kicsit gondolkodj csak
józan fejjel,
S tedd le a kést,
mielőtt szívemig vágsz!
Lapjaim láthatod régen,
Nem érhet meglepetés,
Nem tudom, mit kéne lépnem,
Ha neked ez is kevés.
Nézd meg az életed
egy másik szemmel,
Mondd el, hogy tetszik-e úgy,
az amit látsz?
Egy kicsit gondolkodj csak
józan fejjel,
S tedd le a kést,
mielőtt szívemig vágsz!
Nézd meg az életed
egy másik szemmel,
Mondd el hogy tetszik-e majd,
az amit látsz?
