/Brash/
Mintha meghalna minden és mégis újra éled
A város zaja a gondok már csak régi képek
Kidobva mind ott csücsülnek a bolygó peremén
Más játssza rég az idegbeteg szerepét
Egy gombostűhegynyi probléma annyi sincsen már
Megnyugvás hozta építőanyagból épül a vár
Az idő megállt de nem is kérdezik többé
Nem számít ez ahogy nem számít más sem
Egy mákszem a világtól távol végre
Nem ülsz soha többet te bársonyszékre
Nem fekszel vízágyon se bőrkanapén
Kemény talaj és szalma a természet a föld és az ég
Egy kihalt ösvény mellett egy csendes szoba
Eltűnnek a betonházak itt a tenger az uszoda
Lámpaoltás akkor ha elalszik a nap
Ez egy új füzet egy új lap egy új iskolapad
RefrénBölcső ez a táj itt nem vétkezel soha
Megszűnik a panelerdő a vonat nem robog tova
Sorsunk vad ösvény de nem megyünk háborúba
Sírom lesz a csend ez egy út a vadonba
/Mentha/
Betelt a pohár ez a dolgok állása
Mert elfajult a mindennapok lemészárlása
De mára a számban a szabadság bombája
Minden ízlelőbimbóm bimbózó pompája
Pezsgő frissesség robbanó independentség
Fenségesen egyszerű mindenség
Alattam felettem csak én és ők
Nem számít ki voltam és ki lettem nincs érintő
Képernyő meg okostelefon az Enter gomb egy taposóakna
Nincs rendszer sem rendszergazda
A társadalmi technológia közti orchia ez fóbia
Csak fantazmagória
Van almám de nem a Mac-en hanem a fán
Én egy elveszett csavargó de hol van anyám?
Nincsen semmi speckó effektus
Most élőben látom amit egykor mutatott a prospektus
No Lexxus nonszensz hanem lesz hús nem eszek
Nincs választás vadászom vagy elveszek
Nyugalom és béke a mindennapokra
Rutinból élet randomra megérkezés a vadonba
RefrénBölcső ez a táj itt nem vétkezel soha
Megszűnik a panelerdő a vonat nem robog tova
Sorsunk vad ösvény de nem megyünk háborúba
Sírom lesz a csend ez egy út a vadonba
/Eckü/
Kiégés nehézkes a kilégzés
A mederből a kilépés szükséges
Mocorgás de csak egy helyben toporgás
Megőrjítő szorongás tüstént el
Sok ez már ahol nem számít a lovettád
Ameddig a szem ellát megnyugtat
Menni kell aki ezért tenni mer
Előrébb van ennyivel eljuthat
Ahol béke van a mókuskereket te hajtod
Nem ő hajt Téged nincsen mit feladnod
Boldog vagy feltételek nélkül fogad el
A levegő tiszta táplál mint az anyatej
Nem kell elfojtanod nem kell behódolnod
A gazdagság belül ezt kell bekódolnod
Ahhoz hogy kapj nem kell tartani a markodat
Egy húsvér társ kell nem egy „internetkapcsolat"
RefrénBölcső ez a táj itt nem vétkezel soha
Megszűnik a panelerdő a vonat nem robog tova
Sorsunk vad ösvény de nem megyünk háborúba
Sírom lesz a csend ez egy út a vadonba
