Legyél Te! - Ismerős Arcok

Te, aki parancsra fogtad védtelenre

a fegyvert,

És boldog voltál,

hogy itt van a „vadászidény".

2006-ban emberből volt az állat;

S hogy mit műveltél...

Nem emlékszel, csak én.

Csak én és az a több száz vérző ember,

Kinek a sebéből, kinek a lelkéből folyt a vér.

De a cinikus hazugság árad, mint a tenger;

Fojtogat, már a szám széléig ér.

És te, aki részegen bőgve vagy bátor,

S míg együtt ordítunk, addig vagy társ.

A bánat némaságán röhög a tábor,

Mint Krisztus sebein „hitetlen" Tamás.

Hétvégi magyarként is jogaid vannak

Épp úgy, mint másoknak, nem vitatom.

De elhiheted, annál egy picivel több kell,

Mint a jelszavak és,

hogy vesszen el Trianon.

Legyél Te:

Kő a falban,

Csend a zajban,

Szó a dalban,

Társ a bajban!

És te, aki hazudtál nekünk éjjel és nappal,

Egy gazember, aki új esélyt kapott.

Beszélnem kéne orvossal vagy pappal,

Mert vagy te nem leszel,

vagy én legyek halott!

Irányt mutatva - úgy kéne élni,

Mint a templomok tornyán a feszület;

Csak két dolgot adni, és ugyanezt kérni:

Hogy Tisztesség legyen és Becsület!

Legyél Te:

Hang a csöndben,

Só a könnyben,

Kín az ölben,

Csont a földben!