XIII - BUDAPEST - már 29 éve,
ha hívnak a tesók egyből húzok le vidékre!
a fegyverem a rím, zsebembe stukker betéve,
az életem a RAP, a beton dzsungel zenéje!
már csöpögnek a csajok mint az olvadt pinák,
mert olyan beateket alánk basztak a hóbanditák!
sokakban semmi erő, a soraik átlagosak,
minket meg ösztönök hajtanak mint az állatokat!
ki lakik itt? a kannibálok a szomszédba,
meg fürödtök a zöldségek között a kondérba!
ártó szellemek lapulnak a fák között, meg a romok alatt,
kihaltak a jók, csak az élte túl aki gonosz maradt!
pörögnek a reppek, a csapatom feldúlt.
mintha fejenként megittunk volna egy rekesz redbullt!
csak egy agyatlan gyökér kell akinek a homloka kong,
meg egy kis denevérszar, és kész van a koponya bong!
hogy falkavezér legyek, emellett kellett döntenem,
a tömbök visszhangzanak, ahogy a mellem döngetem!
itt az indák a vezetékek mikben az infók sprintelnek,
okosan vakerj a telóba csak a ringyók cinkelnek!
a dzsungel kemény terep, a hiénák szeme Tirpán
nem pirosvirág, beretta a kézben, kiszophat Sírkán!
itt a csordám, érted fel sem kerekednének a marhák,
ha hagynám, hamar elszemtelenednének a falkák!
beszarsz úgy feszítesz, ne érezd magad írtó jónak,
mert mindjárt karfiol füled lesz úgy mint a birkózóknak!
én szórom a pofonok mellé a logikás rímet,
itt a szukák nem furulyázzák le csak a domináns hímet!
mint a vadászsólyom körbe repülöm csendben a pusztást,
lecsapok! írtom a férgeket, mint a penge a susnyást!
spanod kidőlt nem bírta az iramot, le maradt, hol van?!
vége a napnak a birodalmamat bebarangoltam!
idézz meg minket úgy mint a sötét erőket,
a ragadozók terrorban tartják a növényevőket!
a gyerekkori sérelmeknek itt az eredménye,
a sok idegbeteg fiatal mind tirpa teremtménye!
leépült a város mert a balfaszok belepték,
a két killa rendet tesz, őket farkasok nevelték!
te annyira vagy kemény mint a szar a kemencébe,
a sok lelkisérült faszfej az mind aza teremtménye!
sokan irritálnak, kajak tőlük beokádok,
szemem a prédán, a kocsik között úgy futok mint a leopárdok!
nem foglalkozok a gyáva balfaszokkal,
húzz a dzsungelből, ha nem bírsz el a páratartalommal!
bizonyos emberfajták nálunk őshonosak,
kibaszott buta rendőrök, azthiszik tök okosak.
itt jobb ha vigyázol, a vadaknak a foga megtép!
a dealerek meg szüretelik a kokacserjét.
lenne klíma a panelekben ha volna zseton,
mert itt leolvad a bőröd hogy ha felforr a beton!
a szomszédok sztorijait én akaratlanul követem,
mert terjed a hang a szintenteken át a fűtéscsöveken!
zsugázunk a téren mint két arany lábú focista,
és szétbasszuk a fejed mint két ezüst hátú gorilla!
előtted az élet, de mögötted ott a szakadék.
ha nem ugrassz magadtól, ledob téged a két dagadék!
a késük élezik a romák, mint a gepárd a karmát,
aljas kígyóként töltöd napjaid, ne várd a karmát!
ködöt képez a szmog, elefántok nem trombitálnak,
itt dudálnak, a sarkokon benarkózott zombik állnak.
alapból haluzok, nincs szükségem látnokzsályára,
az agyamból csak rossz pattan ki - az az átkok tárnája!
ösztönből cselekedj, nincsen időd itt tétovázni,
a dzsungel megleckéztetett, mi van akarsz még pofázni?!
a greffek a kapualjakba a barlangfestmények,
ott élnek, mindenki leszarná ha bajban lennének.
köröznek a kékek, mint a cápák lassan hajtanak,
szar lehet úgy élni, hogy az emberek fasznak tartanak.
előbb utóbb közénk csöppensz, kiesel a fészkedből,
ki hiszi el, hogy nem szoktál bemarni a készletből?
ezt a területet rafinált állatok lakják,
a pisztolyok csövét errefelé a szádban koptatják!
REFRÉN
