Mikor eljön a jó
A rossztól attó'
Kezdve a fehér
Feketétől külön megy mint
Ágtól a levél
Novemberbe'
És az emberbe'
Kinyílik a szép
És rá lepkék szállnak
Bent meg ásít a sötét
Na ki van ott bent
na ki van ott bent
hallo
na ki van ott bent
na ki van ott bent
hallo
És zseblámpával
És egy lánnyal
Leereszkedik a jó
Hogy kifürkéssze lent mi megy végbe
Ki a sötét nagy ásító
Mennek szintről szintre
Mint egy filmbe
És zenére támad a rém
És dulakodás és izgulás és kialszik a fény
Na ki van ott bent...
Aztán a csend
Csak a belek ott lent
Szóval egyedül marad a lány
A sötétben ül és vércseppeket
Ken el sajnos magán
Mer' akkor a jót
Megalkotó
Anyagok a vastó'
Felé mentek
Mer' a végső rendnek
Megadni magad de jó
Gyönyörű emberek szeretnek engemet
Kifáradt emberek szeretnek engemet
Na de ki van ott bent...
Ha eljön a jó a rossztól
és szó nélkül visszatér
a telephelyére és néz le az égből,
hogy "lenni nehéz kenyér!"
