Az emberek megértik,
Ha nem szeretik őket,
Hogy most eléggé olyanok
Lettek a körülmények.
A Nyuszi, meg a Télapó is csak
Bólint, hogy hát ez van,
A filmek, meg a könyvek is,
Csak ők sokkal okosabbak.
A nőd nem akar dugni,
A pasitok, meg élni,
Azér’ néha megvan,
Az ember csak igényli.
A kutyánk a macskánkat
Elmarta tőlünk, pedig kéne,
Hogy elfusson valami előlük.
Ti is inkább féltek
És az okból szerettek,
Hogy biztos nem bánt senki,
Majd ha kedvesek lesztek.
És egyedül a tükörnél,
Egy pár virágszirmot
A csupasz sápadt testre
Tegyél, ha kinyílott
A bent gubbasztó lélek
És úgy kínálja magát
Örökös használatra,
Úgy Istent, fogja magát
És int, hogy érti a vágyat,
Tudja a pompa okát,
S látja, jöhetne bárki,
És ő jön, mer’ igaz barát.
Egyik nap azt találom ki,
hogy másnap százon én nyerek
és nőhegyek vesznek körül,
de nem szeretek egyet sem,
tehát párszor győzök,
de már csak megszokásból.
Aztán egy másik nap tovább futok,
tiszta erőből, ahogy csak tudok,
míg csak fel nem bukok.
Lélegezz!- mondják a doktorok,
de én nem tudok.
