Háááá-jjéééééh!!
Dágágyágyááááö!!
Simidáéjj-Dzséééj-Dzsáááj-dzsáááá!!
Lovacskáééé!!
Életbe maradunk, bebábozódunk,
Találunk valakit, valamit mondunk
Neki, hogy úgyis mindegy, hát gyere,
Velem halálig - jobb híján - leszel-e?
Nem lesz egy fáklyás menet.
Tudod mibe kerül annyi fáklya??
Hát te inkább csak belül
Gyújts egy gyertyácskát, minden napra egyet,
Néha majd elfújom: olyankor szeretlek. :)
A sötétbe csöndesen, látod, a testnek is jó,
A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó
Oldalán, vagy a gyüliben az aznapi csodán
Csüngeni, mint Évának az almája a fán,
Amely a fajtánkat gazdátlanná tette,
Hogy akármit fog, azt kéri, hogy eressze...
Mink meg csak szoríjjuk,
Hogy érezzük, hogy meleg,
Hogy nem vagyunk egyedül,
Nosza: öleeljetek meeeeeg!!
Addiggis: kalandos a TV-ben az este,
Töltök a pohárba, hogy valaki szeresse
Szegény főhősnőt, hamár a főhős nem
Ér rá, mert a világot pelenkázza éppen bee,
jeeeee!!
hőőőőj!!
Hogy ne potyogjon rá a szar mindenre,
lee!
leeee!
Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek!
Néha karácsony: térdemre gyereket!
Szép betegségeket nevelünk majd magunkba,
Csöndesen megvárjuk, míg eldől a gomba
A rexasztalon, ha egy bátrat lökünk, aztán
Oda se nézve a padlóra köpünk.
Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi,
Sakkban csak paraszt, kártyába betli.
Hejj!!
