Hajnal van már lassan indulnom kell,
De tudod nem is nagyon bírtam aludni.
Szememben ég a fény a felkelő nap,
Meg az a tegnap esti füst is edzi.
A bárban ahol láttak két hete,
Azt mondták tovább mentél keletre.
Bár itt már nem tudják a neved
Én bármit arra teszek,
Hogy az nevet a végén aki melletted nevet.
Reggel van már bőven 11 múlt
és ez az országút is mint a többi.
Mögöttem annyi város, százezer arc
Csak épp a Tied nem tudom feledni.
Sebzett szívem mint a svéd acél
De mégis vérzik és így annyit ér
Mint a tűzbe mártott fém
Ami olvad mint a krém
És így már csak arra emlékszem
Amit velem tettél.
Követlek mindig bárhova mész
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.
Követlek mindig bárhova mész
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Este van már régen fent van a hold,
És persze most sem tudok másra gondolni.
Kereslek, üldözöm a nyomod
És engem ebből senki nem fog már kihúzni.
Szerelmem kissé vad de mégsem árt,
Chikaro hozzám képest mennyország.
De én még ismerem a neved
És bármit arra teszek,
Az nevet a végén aki mellettem nevet.
Követlek mindig bárhova mész
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.
Követlek mindig bárhova mész
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.
Követlek mindig bárhova mész
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.
Követlek mindig bárhova mész
Csak halvány emlék már a józan ész.
Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz.
Nem rejthet semmi el sehova.
