A Jászságban, a Kunságon, dúlt, kicsiny Magyarországon
Hajtja nyáját a juhász, közben vígan furulyáz
Hajj, de ő is terelgetné a juhait Arad felé
Kárpátokig meg sem áll, régi határkőre áll
S onnan kiabál
Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja
Hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj
Úgy énekel
Görbe botján támaszkodva néz a juhász a távolba
Szalad a nap nyugatnak, a kutyái csaholnak
Széna-szalma a kunyhája, szőrsubája takarója
A tűz mellé lefekszik, parazsánál melegszik
Egész reggelig
Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja
Hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj
Úgy énekel
