Szép Erdélyország nagy hegyei alján nyílik sok apró kis tarka virág.
Sok vitéz székely hősies harcán buzdul a nép, s a rögre vigyáz.
Őrt áll a végen, pallos kezében, a másikkal rendre dönti a kalászt.
Egész szívével, egész lelkével védi az édes, szép Magyar Hazát.
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Szép Erdélyország nagy hegyei alján elhervadt mind az apró kis virág.
Sok vitéz székely hősies harcán nincs, aki buzdul, nincs, ki vigyáz.
És ím csak egyszer, sírhantok szélén százezer székely, öreg baka áll. Százezer kürtből fújja könyörögve, minden magyarnak a hívó imát.
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
