A magyar lóra termett, nem szamárra,
Harcosként jött a világra.
A próféták,
Megírták,
Egyszer elküldi Isten az ostorát,
És ha Isten velünk, ki ellenünk,
Mert csak Ő vezetheti fegyverünk,
Ha az igazság,
Zászlaját,
A mi vérünkkel áztatják.
Kardom megforgatom,
Szélben táncoltatom,
Lássátok, puszták és hegyek.
Vágok napnyugatnak,
Vágok napkeletnek,
Engem így neveltek.
A magyar imádkozik a lelkekért,
Tiszteli őseinek hitét.
Hogy ha kell,
Letérdel,
Tűzzel, vassal keresztel.
S ha az égen kigyúlnak a csillagok,
A hős hadak útja felragyog,
Látnod kell,
A szíveddel,
Hogy semmi sem ér fel e sereggel.
