Messze fehérlő távoli síkság,
Leple fehérlőn a ködbe vész.
Messzire elmarad kacagás, vígság,
Könnyes a szem, mely előre néz.
Amerre mennek, ólmos a felleg,
Arcukba élesen vág a hó.
Reszkető kis sereg mennek, csak mennek,
Sóhajuk fáradt, elhaló.
Az egyik összerogy, hörögve felkiált,
Megáll a vonuló kis sereg.
Egy megint itt maradt, a többi megy tovább,
S mentükben pirosló vér csepeg.
Hull a hó, hull a hó.
Szibéria vár, és hull a hó.
Hull a hó, hull a hó.
Szibéria vár, és hull a hó.
