Engem már csak is szép helyek várnak,
Kék hegyek, zöldülő mezők,
Ahol nem lesz több kín, s nem lesz bánat,
Csak angyalok mindenfelől!
Lehetnék könnyű erdei szellő,
Lehetnék ringatódzó ág,
De én úgy, mint egy vad vihar felhő,
Csak tomboltam éveken át!
Most, hogy megkéne végre pihennem,
Most, hogy fáradtnak érzem mindenem,
Talán még egyszer jónak kéne lennem,
Aztán jöjjön, aminek jönni kell!
