A szemöldököd összenőtt és a fejeden kócos a haj,
Az ócska kabát a hasadból még valamit eltakar.
A szép lányok mind elkerülnek jó pár éve már,
De ne búsulj, lesz ez még rosszabb is talán.
A homlokodat csúfos ráncok sűrűn benőtték,
És az arcodat a borotvapenge nem érintette rég,
A cipőd orra végéből egy ujj kikandikál,
De ne búsulj, lesz ez még rosszabb is talán.
Nem kell más, ha szíved a helyén!
A barátokra számíthatsz, te vén agglegény.
Nem kell más, ha szíved a helyén!
Gyere, ülj le közénk, igyál egyet a szép emlékekért!
A fogaidtól szépen sorban elbúcsúztál rég,
És a mosolyodból hiányzik némi őszinteség.
Mogorva vagy, s szavaid csípnek, mint a csalán,
De ne búsulj, lesz ez még rosszabb is talán.
